Miközben a nagyvállalatokkal a megszorító csomag kíméletesen bánik (bevallottan mindössze 20 százalékos részt kell vállalniuk belőle, ha az egész csomagot 100-nak vesszük), a terhek túlnyomó részét széles lakossági csoportok vállára rakták, akiknek- a szombati bejelentések nyomán - drasztikusan csökkenhet az életszínvonala. Augusztustól 30 százalékkal drágul a gáz, 10-14 százalékkal a villanyáram. Széles körben drágulnak az élelmiszerek, a középső áfakulcs 15-ről 20 százalékra nő. Emelik az élvezeti cikkek adóit: szeptembertől drágul a cigaretta, idén és jövőre három lépcsőben emelik jövedéki adóját. A bor kivételével többe fog kerülni minden szeszes ital. A kisvállalkozások az eva 15-ről 25 százalékra történő emelését fogják megérezni. (A tandíjról és a vizitdíjról egyelőre nem is esett szó).

A középosztály és attól felfelé sem ússza meg: megnyirbálják a megtakarításokat: bevezetik a 20 százalékos kamatadót és az ugyanilyen kulcsú árfolyamnyereség adót (csupán a hosszútávú állampapírban és befektetési jegyben lévő megtakarítások élveznek adómentességet). Az évi hat millió forint feletti jövedelmekre a jelenlegi 36 százalékos kulcs mellett további négy százalékos szolidaritási adót kell fizetni. 2008-tól bevezetik az ingatlanadót a lakó- és üdülő ingatlanokra, az értékhatárról még nem döntöttek (vagy nem döntött Gyurcsány). A kormányfő utalt arra, hogy a "több tízmillió forint feletti" ingatlanokra kell majd adót fizetni. A jövő évtől a jelenlegi 16 százalékos társasági adót is megfejelik a négy százalékos szolidaritási adóval, amelyet az adókedvezményeket élvező nagyvállalatoknak is fizetniük kell.

Az adóalap szélesítését, az adófizetés elkerülésére szolgáló trükkök ellehetetlenítését több intézkedés is megcélozza. Bevezetik az "elvárt" társasági adót. Vagyis, a veszteséget kimutató cégeknek bevételeik 2 százaléka után társasági adót kell fizetniük. Az illegalitásban tartott vagyonokat is igyekeznek megadóztatni. Sűrítik az APEH által elrendelt vizsgálatokat, az illegálisan külföldön tartott pénzek hazahozatalára amnesztiát hirdetnek. E pénzeket tíz százalékos adó levonásával itthon legalizálni lehet, hasonlóan a cégek házipénztárában csak papíron létező összegekhez. Ha viszont a házipénztárakban nagyobb összeg marad mint amennyi üzletileg indokolt, a jövő évtől ezt a pénzt is 20 százalékos adó sújtja.

Jóval ködösebb képet kaptunk a kiadások lefaragását célzó intézkedéssorozatról. Annyi a konkrétum, hogy a minisztériumok autóparkja 751 darabról 431-re, alkalmazottaik száma 23 százalékkal csökken. Az irodaterület nagysága a jelenlegi 350 ezer négyzetméterről 160 ezerre "zsugorodik", több épületet eladnak. A kormányzati igazgatás költségei 2008-ra a jelenlegi 80 milliárd forintról 60 milliárdra mérséklődnek. Többek között a rendőrség, a közlekedési felügyeletek és az APEH megyei szintű vezető szervei megszűnnek, régiók szintjén fogják szervezni tevékenységüket.

Összevonás, feloszlatás, felmondás a közszférában: másfél év alatt 12 ezer 500 főt fognak elbocsátani. Megszűnik a bértábla, az alkalmatlan munkavállalók elbocsáthatók lesznek, megvalósulhat a teljesítményelvű bérezés. Ám az új szabályozásról többet Gyurcsány nem árult el. Gyurcsány végre előjött a farbával, (bár Pokorni szerint ez csak a kis csomag volt, a nagy csak az önkormányzati választások után jön).

Az időzítés nem volt rossz: szombaton, a labdarúgó világbajnokság első napjára esett. Az első reakciókból azonban már leszűrhető, a közvélemény jelentős része - amelyiket a kiszivárogtatások nem értek el - mostanáig a választási ígéretek álomvilágában élt. Kérdés, mennyire sokkolja őket a bejelentés. A Fidesz vezetők kommentárjaiból kitűnt: rájuk aligha számíthat a miniszterelnök a kétharmados törvényeknél. Pedig olyan ambiciózus javaslatokkal állt elő a miniszterelnök, mint a megyei önkormányzatok megszűntetése és regionális központok kialakítása, kistérségi társulások kötelező létrehozása, az ezer fő alatti települések polgármesteri hivatalainak megszüntetése, az önkormányzati képviselők létszámának és tiszteletdíjának csökkentésé. Ebben Gyurcsány is hibás: miközben megnyilatkozásaiban alig tudja titkolni, mennyire lenézi a nagyobb ellenzéki párt vezetőit, időnként bizalmas találkozókra hívja őket, mint most is, vasárnapra. Azok pedig cselt sejtenek, nem akarnak osztoz! ni a felelősségben, különösen úgy, hogy kiderült, nem volt indok nélküli felvetésük, miszerint mondja már meg a kormány, milyen helyzetben van az ország. Most "en passant" kiderült, hogy a költségvetési hiány valahol 10 százalék fölött alakulhatott volna ki, ha nem jön a csomag. Amikor erre Járai meg mások utaltak, kategorikusan visszautasításban volt részük, azzal torkolták le őket, hogy politikai okokból torzítják a számokat, rossz közérzetet akarnak kelteni az országban. Mint kitűnt, az ellenkezője az igaz: a koalíciós pártok titkolták el a helyzetet és a szükséges intézkedések mibenlétét a választások előtt, mi több, a hirhedt és most gyakorlatilag visszavont adómérséklési programmal és egyébb ígéretekkel félrevezették a választókat - nyerni akartak. Nem érv ilyenkor a másikra mutogatni. Ezek után már hab a tortán, hogy Kóka szerint a választási program teljesen összhangban van, (volt) a most bejelentett intézkedésekkel.

Kevés vígasz, hogy Orbán Viktor változatlanul álomvilágban él - ő még mindig azt hiszi, - parlamenti felszólalása is erre utalt - hogy az adók és a járulékok drasztikus lefargásával felgyorsítható lenne a gazdasági növekedés, és az egyensúly takarékossági program nélkül is megvalósítható lenne. Vagyis ki tudjuk emelni magunkat a mocsárból, hajunknál fogva. A keynsiánus szemlélet köszön vissza, Matolcsy György útmutatása. Sajnos nem időszerű, nincsenek olyan fölös kapacitások (szakember, tőke) amelyeket a kereslet felpörgetésével kellene, lehetne mobilizálni. Brüsszelben nem nagyon örülnének egy ilyen kisérletnek, amely valószínűleg még távolabbra vinne a maastrichti kritériumoktól.

Kétség nem fér, szükség van konszolidációs csomagra, majd a "reformokra" is. Az államháztartás óriási hiánya, a felgyorsult eladósodás beavatkozást kíván. Ám rosszul indult annak előkészítése, és most méginkább hiányérzetet kelt, hogy a takarékossági intézkedéseket nem foglalták bele a kormányprogramba, hogy azt annak rendje és módja szerint a parlament megvitathatta volna..